Földrajz érettségi

Magyarország településföldrajza

2003-as adatok szerint a települések száma: 3435, ebből:

– főváros, megyei jogú város: 23

– egyéb város: 229

– község: 2893

19 megye és a főváros. A megyeszékhelyek és az 50 000 lakosnál népesebb városok megyei jogú városként működnek, közigazgatásilag önállók.

A területi közigazgatás alapegységei a községek és a városok. Jogi szempontból egyenlő rangúak, működésük az önkormányzati rendszerre épül.

Falvak:

Kb. 4 millióra tehető az itt élők száma. A falun élő lakosság 60%-a az iparban és a szolgáltatásokban dolgozik. A falvak nagy részéből elvándorlás tapasztalható, de vannak olyan községek is szép számmal a városok környékén, ill. az üdülőkörzetekben, amelyek népessége növekszik.

Alaprajz szerint beszélhetünk halmazfaluról, utcás faluról és szabályos alaprajzú faluról.

Halmazfalu: A legkorábban kialakult faluforma. Jellemző, hogy sem az épületek, sem a telkek elhelyezkedése nem szabályos. Kedvelt faluépítési forma főleg a sík vidékeken: az Alföldön, a Dunántúl keleti síkságain.

Utcás falu: egy utca mellé szabdalódtak a telkek és a hátak. Főleg hegyvidéki, dombvidéki tájaink völgyi részeiben találhatók. Az Alföld északi peremén, a Dél-Dunántúlon, Észak-Magyarországon gyakoriak.

Szabályos alaprajzú falvak: kisebb történelmi múlttal rendelkeznek. Alaprajzuk megtervezett, utcahálózatukban az utcák derékszögben metszik egymást (sakktábla alaprajz). Jól koncentrálhatók a település alapfunkciói (oktatás, kereskedelem), és a belső, átmenő forgalom számára is ideális az úthálózat. Az Alföldön gyakoriak.

Nagyság szerinti csoportosítás:

1000 fő alatt: aprófalvak,

1000-2000 főig kisfalvak,

2000-5000 főig középfalvak,

5000 fő felett nagyfalvak.

Aprófalvak: A községeknek több mint fele kisebb 1000 fősnél. Lakosságuk mégis csak 7,4%-át adja az ország össznépességének. A kevés lakos miatt a szolgáltatások nem tudnak megtelepedni ezekben a falvakban, ezért a fiatalok elköltöznek, és a települések tovább zsugorodnak. Elszigetelt fekvésük, hátrányos közlekedési kapcsolataik miatt kevés a munkahely és az ingázás se megoldható. A legtöbb aprófalu Baranya, Somogy, Zala, Vas, Veszprém, Borsod-Abaúj-Zemplén megyékben található.

Kisfalvak: a dombsági, középhegységi tájak megyéire jellemzők. Elsősorban mezőgazdasági jellegűek, de vannak közöttük bányász- és ipari falvak is.

Középfalvak: a kisebbek a Dunántúlon, a nagyobbak az Alföld megyéiben gyakoriak. Szolgáltatásaik bővülnek, infrastruktúrájuk fejlődik.

Óriásfalvak: számuk csökken, várossá nyilvánításuk folyamatos.

Szórványtelepülések

Legjellemzőbb a tanyarendszer, amely az Alföldön jut nagyobb szerephez, ott, ahol a török megszállás miatt hatalmas területek néptelenedtek el. A tanyák alapítása több hullámban történt. Az első hullám a 18. század második felében a török kiűzése után, a második a 19. század közepén a folyószabályozás nyomán, a harmadik a századfordulón (19-20.), a szőlőültetvények Alföldre költözésekor jelentkezett. A tanyáknak három alaptípusa alakult ki:

  1. A Duna-Tisza közén kisebbek voltak a földbirtokok, ezért a tanyák sűrűbben helyezkednek el. Mivel területi eloszlásuk egyenletes, szórt tanyáknak nevezhetők.

  2. A Tiszántúlon az utak mentén ún. sortanyák alakultak.

  3. Nyíregyháza környékén húsz-harminc tanya fürtszerűen csoportosul, ún. bokortanyát alkotva.

Városok

A városi népesség Magyarországon több mint kétszeresére nőtt az elmúlt évszázadban, az ország népességéből való részesedése pedig 20%-ról 63%-ra emelkedett. A növekedés az ipari központokban, ill. a budapesti agglomerációban volt a legnagyobb, és az alföldi városokban, ill. Budapesten volt a legkisebb.

Népességszám szerint a városaink száma piramisszerűen alakult, vagyis a nagyobb városokból kevesebb, a kisebbekből több van. Ebben az építményben azonban nagyon kevés a piramis alját alkotó kisváros, melyeknek a népessége 10 ezer alatti.

Városhálózatunk az Alföldön sűrűbb. A Dunántúlon ritkább, viszont a dunántúli települések arculata sokkal városiasabb, mint a szétterpeszkedő alföldieké. Legnagyobb városunk Budapest, népessége több, mint az utána következő 20 városé együttvéve.

Városaink lélekszáma többnyire szoros kapcsolatban van vonzáskörzetük nagyságával, szerepkörükkel.

Kisvárosok: (lakosságuk 25 000 fő alatti) az óriásfalvaktól nem népességszámukkal, hanem összetettebb szerepkörükkel különböznek. Az agrártermelés alárendelt (pl. Kőszeg, Hajdúszoboszló, Paks).

Középvárosok: a megyeszékhelyek, valamint a 25-50 ezer fős települések (pl. Vác, Gyula). Szerepkörük a kisvárosokénál sokrétűbb, részint közigazgatási, egészségügyi, gazdasági, kulturális központok. Szolgáltatásaik az egész megyét ellátják.

Nagyvárosok: gazdaságuk, felsőfokú oktatási intézményeik, egészségügyi és egyéb szolgáltatásaik több megyére kisugároznak. Miskolc, Debrecen, Szeged, Pécs és Győr egyben megyeszékhelyek is.

A városhálózat legrangosabb települése a főváros. Nemzetközi besorolás alapján egyetlen nagyvárosunk, az országos szerepkörű intézmények csaknem kizárólagos központja.

Agglomeráció

Az agglomeráció a nagyvárosok körül, több település tömörüléséből kialakuló településegyüttes, népességkoncentráció. Budapest közelében alakult ki a legnagyobb.

Városfunkciók:

  • hídvárosok: Komárom, Budapest, Tokaj, Szolnok, Szeged

  • vásárvárosok: Miskolc, Eger, Pápa

  • mezővárosok: Kecskemét, Makó, Debrecen

  • Közlekedési csomópontok: Nagykanizsa, Hatvan, Szolnok

  • Iparvárosok: Miskolc, Salgótarján, Dunaújváros, Tiszaújváros

  • Üdülővárosok: Hajdúszoboszló, Balatonfüred, Hévíz, harkány

  • Iskolavárosok: Sárospatak, Pápa, Debrecen

A városok többsége többféle szerepkörrel is rendelkezik, ill. szerepkörük bővül, átalakul.

Budapest városszerkezete, a nagyvárosok gondjai szintén kellenek. Bővebb anyag van a Mozaik 8.-os földrajzkönyvben!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.