1. A szöveg
A nyelv és a beszéd legnagyobb egysége; a nyelvileg megformált mondanivaló egységet alkotó egésze. (Terjedelme minimum egy mondat.) A szövegösszetartó erőt kohéziónak nevezzük. Ezt nyelvtani elemekkel és a jelentésbeli összefüggéssel teremtjük meg.
2. Globális és lineáris kohézió
Vannak olyan szövegösszetartó elemek, melyek a szöveg egészét vagy hosszabb szakaszait hivatottak egyben tartani, mint a cím vagy a tételmondatok. Ezek felelnek a szöveg „globális” kohéziójáért. Más (elsősorban nyelvtani) elemek inkább a szöveget alkotó mondatok egymást követő rendjéért, egyenes vonalú követhetőségéért felelnek: ezek felelnek a szöveg lineáris kohéziójáért.
3. Grammatikai és jelentésbeli kapcsolóelemek
A szövegösszetartó erő (kohézió) nyelvtani (szóelemek, szavak közti kapcsolatban jelentkező) és jelentéstani (a szöveg tartalmát összerendező) eszközei.
a) A grammatikai (nyelvtani) kohézió
A szövegösszefüggést megteremtő nyelvtani elemek. Eszközei:
névmások (Tegnap színházban voltam Istvánnal. Neki nagyon tetszett a darab.)
határozott névelő (már ismert elemre utal – Tegnap színházban voltam Istvánnal. Az épület fantasztikus.)
kötőszavak (Tegnap színházban voltam Istvánnal. Ezért nem tudtam készülni mára.)
határozószók (a térbeli, időbeli összefüggésekre mutatnak rá – Tegnap színházban voltam Istvánnal. Ma pedig operába megyünk.)
toldalékok (pl. birtokos személyjel, igei személyrag – Tegnap színházban voltam Istvánnal. Útközben jól összevesztünk.)
hiány (a már ismert elemet –témát – gyakran nem mondjuk el még egyszer. – Tegnap színházban voltam Istvánnal. Nagy élmény volt.)
b) Jelentésbeli kohézió
A szövegösszefüggést megteremtő jelentéses elemek hálózata a szövegben. Eszközei:
Szavak szintjén: a szöveg témahálózata
cím
kulcsszavak
ismétlések, szinonimák, körülírások = izotópok (a szövegben azonos dologra vonatkozó kifejezések)
antonimák (ellentétes jelentésű szavak)
azonos jelentésmezőbe tartozó szavak
Szöveg szintjén: a mondatok, szövegrészek közti tartalmi-logikai viszonyok: párhuzam, ellentét, oksági (magyarázat, következtetés), rész-egész viszony.
4. A szövegbeli utalások három fajtája:
anafora: visszautalás a már ismertre (ld. Simon megint becsajozott. Neki mindig minden összejön…)
katafora: előreutalás arra, ami következik (Az iskolaév legnagyobb eseménysorozata holnap indul. Megkezdődnek az érettségi vizsgák.)
deixis: rámutatás, kiutalás a szövegből (Azt a kéket kérem!)
5. A téma és a réma
Egy szövegben mindig váltakoznak a már ismert és az új információt közlő elemek. Rémának nevezzük az új, hírértékkel bíró elemeket, témának pedig a már ismert közléselemeket.