Az avantgárd az 1905-1910-től jelentkező, új formákat teremtő és új művészi hitvallást hirdető művészeti irányzatok, mozgalmak összefoglaló neve. Célja: áthidalni a közönség és a művész közötti szakadékot. Maga a szó francia eredetű, jelentése: előőrs vagy felderítőcsapat. Az avantgárd legmeghatározóbban a képzőművészetben és az irodalomban volt jelen, de megtalálható volt még például az iparművészetben és az építészetben is. Áramlatainak közös jellemzője, hogy szakítottak a hagyományokkal, a megszokott, kiüresedettnek ítélt értékekkel, formákkal és a művészi kifejezés új lehetőségeit kutatták.
Jelentősebb irányzatai:
a kubizmus
a futurizmus
az expresszionizmus
a dadaizmus
a szürrealizmus
és a konstruktivizmus
A kubizmus:
Elnevezése a latin cubus (’kocka’) szóból származik. Franciaországban bontakozott ki, és főként a festészetben alkotott, de az irodalomban is megjelent. Programjában a szimultanizmust hirdette, azaz a tér és az idő újszerű megragadását, valamint a tér- és idősíkok, különböző látószögek egyidejű megragadását. A képzőművészeti alkotásaira jellemző, hogy elvetik azt a hagyományt, mely a látványt valószerűen ábrázolta, helyette az ábrázolt képeken az absztrakt ábrák uralkodtak. Irodalmi alkotásaiban a szimultanizmus hatására a szöveg folyamatos építkezése fellazul, a nézőpontok megsokszorozódnak, ami személytelenséget von maga után. Ezenkívül a szigorú logika elvetése jellemzi még.
Az első kubista alkotásként Pablo Picasso: Avignoni kisasszonyok című művét tartják. További példák a képzőművészetben: Fernand Léger: Pályaudvar vagy Georges Braque: Zenei formák.
Irodalmi példa: Guillaume Apollinaire: Égöv
Jelentősebb képviselői: Pablo Picasso, Fernand Léger, Bortnyik Sándor és Uitz Béla.
A futurizmus:
Elnevezése az olasz futuro (’jövő’) szóból származik. Olaszországból indult, és elsősorban az irodalomban alkotott, de megjelent a képzőművészetben is. Több kiáltvány is megjelent az irányzat programjának ismertetése végett; ilyen volt például a Marinetti-kiáltvány: A futurizmus megalapítása és kiáltványa címmel. Programja üdvözli a modern nagyvárosi élet és a technikai civilizáció miatt kialakult új világot, a tömeg- és erőkultuszt. A művészi megújulás mellett társadalmi-politikai változásokat is akar, ezenkívül elutasítja a hagyományokat, az előítéleteket illetve életigenlés és cselekedni akarás jellemzi. A képzőművészeti alkotásaira jellemző a dinamizmus, a mozgás megragadása/ábrázolása. Agitatív (itt: tettekre buzdító) szándék jellemzi (plakátok, transzparensek, kirakatok). Irodalmi alkotásaival szembefordul a szimbolizmussal és a szecesszióval. Ezen művei nem foglalkoznak a mondattani szabályokkal, nincs központozás (írásjelek). Kulcsszavaik: erő, mozgás, sebesség, lázadás. Kép- és nyelvhasználatára a mozgalmasság jellemző. Mellőzi a logikát és jellemző rá a szabad vers, tehát az olyan költemény, amelynek írásképe versszerűen tördelt, de nem versritmussal, hanem prózaritmussal rendelkezik. Kedveli a leleplező szándékú, ironizáló és szellemes varietéelőadásokat (énekes, táncos, humoros előadások).
Példák a képzőművészetben: Luigi Russolo: Egy gépkocsi dinamizmusa, Giacomo Balla: Pórázon vezetett kutya
Irodalmi példák: Marinetti: Óda a verseny-autómobilhoz, Majakovszkij: Nadrágba bújt felhő, Kassák Lajos: bBrr…bum… (mozgás, dinamika, hangutánzó szavak)
Jelentősebb képviselői: Filippo Tommaso Marinetti, Vlagyimir Majakovszkij, Giacomo Balla.
Az expresszionizmus:
Elnevezése a latin expressio (’kifejezés’) szóból származik. Németországból indult és minden művészeti ágban jelen volt. Az irányzat elterjedését segítették a korszakban megjelenő folyóiratok: A Híd, A Vihar és A Tett, illetve A kék lovas nevű csoport. Programja a belső élményeket, a nagyfokú személyességet hangsúlyozta a külső benyomásokkal szemben, illetve elutasította az impresszionizmust és a naturalizmust. A képzőművészetben nagy hangsúlyt kapott a torzítás, ami a szorongást és a rémületet érzékeltette. Az irodalomban mindhárom műnemben (líra, epika, dráma) jelen volt. Kedveli az impulzív (indulatos, heves) kifejezésformákat: kinyilatkoztatás, elragadtatás, kétségbeesés, átok. Irodalmi műveire jellemző a szimultanizmus és a montázstechnika (előadás közben a jelenetek és képek filmszerűen gyors váltakozása, a színpad szüntelen mozgatása). A szimbólumok helyét átveszik a látomások. Mondatfűzése feszültségteremtő, amit a hosszú és nagyon rövid, töredezett versmondatok, illetve ezek váltakozása hozza létre. Gyakran használ igéket, főnévi igeneveket és indulatszavakat.
Példák a képzőművészetben: Emil Nodle: Utolsó vacsora, Kandinszkij: Sárga, vörös, kék, Oscar Kokoschka: Pietá
Irodalmi példák: Kassák Lajos: Májusi tánc, Albert Ehrenstein: Bánat, Gottfried Benn: Kétségbeesve (intenzív érzelmek, szorongás, félelem, társtalanság), Stramm: Őrjárat
Jelentősebb képviselői: Kassák Lajos, Oscar Kokoschka, Déry Tibor, August Stramm.
A dadaizmus
Nevét egy szótár véletlenszerű felütése nyomán, egy vaktában kiválasztott szóról kapta. A dada szónak többféle jelentése is van, például: ló, anya. Zürichben bontakozott ki a lázadó fiatalok körében. Művészeti területei az irodalom és a képzőművészet. Programja az életet, a valóságot és a művészetet azonosnak tekinti; minden kulturális hagyomány és érték, minden művészi forma lerombolását hirdeti. Kedveli a botrányt és a közönség meghökkentésére törekszik. Képzőművészeti alkotásai gyakran csak véletlenszerűen egymás mellé tett tárgyak, például: egy vécécsésze. Úgy gondolták, ha a készen kapott tárgyak kilépnek mindennapi szerepükből, és műalkotássá válnak, akkor újfajta tapasztalatokhoz és jelentésekhez juttathatják a befogadót. Irodalmi művei ellenzik az esztétikát, elvetik a logikát, a célt, a szerkezetet és a formát. Ezeket a műveket gyakran véletlenszerűen kiválasztott, értelmetlen szavakból rakták össze.
Példák a képzőművészetben: Marcel Duchamp: Kút, Schwitters: Konstrukció előkelő hölgyek részére.
Irodalmi példák: Kristóf Károly: Kockajáték, Hans Arp: Dorombtej, (Hugo Ball)
Jelentősebb képviselői: Marcel Duchamp, Paul Éluard, Hans Arp
A szürrealizmus
Elnevezése a francia surréalisme (’valóságon túliság’) szóból ered. Elsősorban a francia mozgalom hatására kezdett kibontakozni, de emellett Belgiumban, USA-ban és Prágában is jelentős volt. Művei főként az irodalom és a képzőművészet terén jelentek meg. Az irányzat programjának ismertetését segítette Breton kiáltványa, valamint a Szürrealista Galéria megnyitása Párizsban. A szürrealizmus programja két világsíkot feltételez: egy láthatót és valószerűt, illetve egy látomásos, fantasztikus, irreálisat. A tudatalattiban véli megtalálni az ember igazi énjét: az ártatlanságot, a szabadságot. Képzőművészeti művei fényképszerűen pontos, részletes részletek egy abszurd egésszé álnak össze. Általában szorongásos víziókat vagy álomszerű látomásokat jelenít meg, amelyek ősi, mitikus formációkból és jelképekből állnak. Irodalmi alkotásainak egyik jellemzője az önműködő írás, azaz gátlások nélküli, szabad írás, ami a tudat ellenőrzése alól fel van szabadítva. Fontosak számára a tudatalatti állapotok, mint például az álom vagy az őrület. A szürrealista vers egy szabad képzettársításokra épülő képsorozat, amelyben a kép elemei nincsenek egymással logikai kapcsolatban. Kedveli a fekete humort.
Példák a képzőművészetben: Joan Miró: Felszántott föld, René Magritte: A hamis tükör, Bortnyik Sándor: Zöld szamár
Irodalmi példák: Paul Éluard: Szemed íve, Omló narancs hajad, Federico Garcia Lorca: Lovas-ember dala (olyan, mint egy álom, félelem, halál képzetei)
Jelentősebb képviselői: Salvador Dalí, Louis Aragon, André Breton
A konstruktivizmus:
Elnevezése a latin constructio (’összeszerkesztés’) szóból ered. A világ technicista jellegű újjáteremtésére törekszik. Eszménye a káoszra rákényszerített rend. El akarja tüntetni az öntörvényű és az alkalmazott művészetek közötti határokat. Az esztétikum helyébe a hasznosság elvét helyezi, így érdeklődésének középpontjában főleg az építészet, a képző- és iparművészet áll.
Bauhaus: jelentős művészeti intézmény, a konstruktív törekvések központja és gyűjtőhelye, a bauhaus építési stílus névadója. Célja a funkcionális környezet kialakítása.
Példák a képzőművészetben: Piet Mondrian: Vörös-sárga-kék kompozíció, Kazimir Malevics: Szuprematizmus 418.
Jelentősebb képviselői: Kazimir Malevics és Piet Mondrian.
A klasszikus avantgárd irányzatai, kifejezésmódja, eszközei nagy hatással vannak mind a klasszikus modernség, mind a későmodernség szerzőire.