Magánéletében szinte mindvégig a hiány kísérte: ami másoknak, „mindenkinek” megadatott (gyerekkori védettség, állás, házasság, saját család), azt neki nélkülöznie kellett. Élettervét a szerelemben sem tudta megvalósítani.
Szerelmei
Vágó Márta: első komoly kapcsolata, házasságot terveztek, de a szülők Mártát londoni tanulmányútra küldték, ez vetett véget kapcsolatuknak (Klárisok)
Szántó Judit: élettársa (1930-36), a költőt többre becsülte, mint a férfit, az embert és ezt Attila is megérezte. Egyetlen vers szól hozzá, ez is szakításuk után keletkezett (Judit)
dr. Szöllős Henrikné Marton Márta: futó ismeretség (lillafüredi találkozón ismerkedtek meg), újságíró volt, József Attila legszebb szerelmes verse szól hozzá (Óda)
Gyömrői Edit: pszichoanalitikusa. A költő anyahiányát, szeretethiányát átvitte kezelőjére és szerelemre lobbant iránta. A Nagyon fáj szerelmes verseinek ez a kapcsolat az ihletője. (Gyermekké tettél, Nagyon fáj)
Kozmutza Flóra: (később Illyés Gyuláné) pszichológus, baráti társaságban ismerkednek meg. Előbb Flóra majd a költő súlyos betegsége teszi távlattalanná kapcsolatukat, bár reménykednek valamilyen szép fordulatban. ( Flóra, Flórának)
Szerelmeiben a társat, barátot, szeretőt csakúgy kereste, mint az elvesztett édesanyát (anyja rákban hal meg 1919-ben).
Klárisok (1928)
Dal
Vágó Mártához szól
Harmónia és diszharmónia egy időben van jelen (szerelem-halál, szép-rút, idilli-groteszk)
Szervező elve: ellentétesség és párhuzamosság
2 részre tagolható:
1-2 szakasz: ellentétességet feltáró alapállapotot rajzol meg; 1-2. sor: Márta, 3-4. sor: költő
3-4 szakasz: időbeliség is fontos, elmúlás
„bartóki” jellegű dal: népi elemek
A vers motívumai többféleképpen értelmezhetők
Alapellentéte: „klárisok a nyakadban” „kenderkötél nyakamon” (lehet gazdagság- szegénység, de kifejezheti a szépség nyomasztó megbéklyózó voltát)
A szépség ellenpontjaként groteszk jelenik meg: békafej, bárányganéj (ezt azzal magyarázzák, hogy a költő érzi, hogy kapcsolatuknak nincs jövője)
Óda (1933)
Óda: vágyakozó szerelem, vége: dal – olyan magaslatig jut, hogy már nem lehet tovább fokozni; beteljesült szerelem
Lillafüreden, az Írók Gazdasági Egyesületének kongresszusán íródott
Ihletője – feltehetően – dr. Szöllős Henrikné Marton Márta volt
Futó ismertség nyomán lobbant fel hirtelen a szenvedély
A beteljesülő szerelem, harmonikus kapcsolat verse, de érezni lehet, hogy a költő tudja, hogy ez csak a képzelet síkján valósul meg
Irodalmi előzmény:
Thomas Mann: Varázshegy (Hans Castorp röntgenfelvétele Madame Chauchat-ról)
Természettudományos érdeklődés:
Szegeden hallgat természettudományos kurzusokat is
A szerelem látomásos körképe: annak teljességét, egyetemességét és anyaghoz kötöttségét fejezi ki
A vers zenéje:
A mű egésze olyan zenei alkotást idéz, amely öt tételből, illetve a hozzá kapcsolódó záró részből (Mellékdal) áll.
Jellemzőek továbbá a visszatérő motívumok és a rendkívül gazdag ritmika.
6 részből áll: számokkal elkülönülnek, de a részek szervesen összetartoznak, mindig vannak átkötések, a záró motívum megtalálható a következő elején
1. rész:
Állókép – sajátos József Attila -i nyitás: lírai helyzetkép, pontos hely és idő meghatározása
Minden könnyed, derűs, idillikus, a táj minden eleme a kedvesét idézi (metaforák)
Természeti képből kiváló nőalak – látomásszerű: természet és emlékképek egymásba játszanak
Vízió – az állóképpel szemben csupa mozgás
2. rész:
A látomástól izgatottan tör elő a szenvedélyes vallomás: („Oh, mennyire szeretlek téged”)
Megszólal a magánytól való rettegés – vergődő sikoltás
Különös ellentétek: földön-égbolton, távol-közel, édes-mostoha (oximoron), egyén, szubjektum-világmindenség kozmikus színtere
3. rész:
Határozottan ismétlődő ritmus, anaforák: kifejti a szerelmi vallomást
Nyelvi egyszerűség, de tartalmilag összetett képek
Az összetartozás fontossága (gyermek – vermek – termek)
A tudat és az ösztönök tevékenysége összeolvad
(Elme, ösztön – végtelen dimenzió – visszatérés: vizespohár)
4. rész:
A szerelem naturalisztikus leírása (anatómiai pontosság)
1. rész fordítottja: a kedves teste a természet jelenségeinek segítségével válik költőien érzékletessé, széppé
A test belső mechanizmusát elvont képzetekkel, a természet, az emberi világ és a világmindenség képeivel rajzolja körül
Alantas téma (fiziológiai leírás) felmagasztalása („méhednek gyümölcse” – Szűz Máriához szóló imából): himnikus emelkedettség
A beteljesülés felé lüktet
5. rész:
Tetőpont, minden összesűrűsödik (élet és halál – újrateremtés és pusztulás)
Megteremti a megsemmisülés és újjászületés szintézisét
(lágy bölcső – erős sír – eleven ágy)
6. rész:
Mellékdal – csöndes, békés
A szerelem mégis csak vágyként lebeg szeme előtt – elmarad a beteljesülés
Visszalép a mindennapokba: utazik, de nem a versbeli asszonyhoz, hanem élettársához (Szántó Judit)
Átkötések:
1-2. rész: te és a természet – te, én és a mindenség; patak-kép – vízesés-hasonlat; kint, látvány – bent, tudat
2-3. rész: szeretlek – szeretlek felkiáltás kibontása
3-4. rész: a test, biológiai megközelítés – részletező kifejtés
4-5. rész: „öntudatlan örökkévalóság” – törvény és lét, állandóság és elmúlás
5-6. rész: elveszettség – otthonra találás
1-5. rész és a 6. rész: lehetséges és valóságos
Spirálos forma
A versforma, a szerkezet és a gondolatiság is rokonságot mutat a költő szintézisverseivel (pl. Téli éjszaka).
Flóra-versek
Kozmutza Flórával 1937-ben ismerkedtek meg, az év folyamán a költő már egyre fokozódó mértékben küzd a halál képzetével.
Flóra szerelme gyógyító, a költő valóságnak veszi, hogy nem csak ő szeret, de őt is szeretik.
Ezekben a Flóra-versekben kulcsszerepet kap a harmónia képzete, azonban Flóra mint a szerelem motívuma mindvégig jelen van az utolsó év verseiben.
Ez a kapcsolat döntő jelentőségű a költő számára.
A harmónia mellett megjelenik a kétely, a döntés sürgetése és végül egy tépettséget kifejező halál-kép is.
Flórának (1937)
A halál menekülés az élet krízishelyzetei elől, de az életösztön a halál elől is menekülésre késztet
Ezért jelent ebben a versben megoldást a halál is és a szerelem is: a két lehetőség egyenrangúan van jelen
A költő a léten túli állapotból figyeli önmagát és szerelmét (egyetemesség)
Életének komor szakaszát idézi fel (Dunán hajósinas) de a ritka idilli pillanat kerül a középpontba
A halál utáni nézőpontból az öröm, a változatosság, a szépség a meghatározó, minden színes, minden ritmusosan mozog
Olyan világ tárul fel, amelyben szinte minden kívánatos
Feloldja magányát: „közvagyonná” teszi lelkét+felolvad egy másik emberben, szeret
A világokat-virágokat rímpár az Ómagyar Mária-siralmat idézi
Biblikus-archaikus jellegű költői rájátszások
„kiolthatatlan drága szenem” Balassi Bálint egyik művére is utal („Júlia két szemem/olthatatlan szenem”)
Archaizáló jellegű a költemény, egyszerűbb a verstani felépítése is (a szakaszok kilences és nyolcas páros rímű sorpárokból állnak, két- és háromüteműek, szabadabban jambikus jellegűek)
A rímek között sok a ragrím
Flóra (1937)
Ódához hasonlóan számokkal elkülönített részekre tagolódik
Alcímek jelzik, hogy a részek között sokkal lazább, ciklikus jellegű a kapcsolat
Eltérő a részek ritmusa, formája is
Mintha költői műremek készülne, ami azt akarja a kedvesnek bemutatni, mi mindent tud a költő
1. rész: címe a ritmusra utal (hexameterek)
2. rész: kétütemű hetesek, zenei elemek, népdalszerű
3. rész: 10-11 szótagos jambusi sorok, tárgyias hangvételű
4. rész: kevert ritmusú
5. rész: kétütemű kilences, ritmikailag a 2 részre utal vissza, tartalmilag az egész verset összegzi: a szerelmes férfi szorongását oldja fel „kétes létben a bizonyosság”