Művelődés és írásbeliség a középkorban
Az egyetem fogalma:
Az egyetem (universitas) a tanárok és diákok testületét jelentette, akik (a céhekhez hasonlóan) kiváltságokkal (immunitásokkal) rendelkeztek.
- Az egyetemeken az állam tisztviselői nem járhattak el.
- Az egyetemi polgárok (tanárok és hallgatók) az egyetem vezetőinek, a rektornak a bírói hatalma alá tartoztak.
- Az egyetem maga alkotta meg szabályzatát is, és az ügyeket saját, választott tisztségviselői intézték.
- Az egyetemeknek ezen szabadságukat a helyi püspökkel és/vagy királlyal és/vagy várossal szemben kellett kivívniuk. Ugyanakkor a tanárok és a hallgatók is klerikusoknak számítottak, és a papi rend tagjainak tartották őket. Az egyetemek általában a pápa védelmét élvezték. (Előírták az egyházi ruha viselését, a misehallgatást és a nőtlenséget.)
- Az egyetem Alma Mater („tápláló anya”), amely a hallgatókat tudománnyal „táplálja”.
Az egyetemek létrejötte:
A kora középkorban már létező kolostoriskolák mellett, a városokban székesegyházi, káptalani iskolák létesültek. Ez utóbbiakból fejlődtek ki az egyetemek:
- XII. század második felében a bolognai (1154-ben Barbarossa Frigyes alapította), a párizsi és az oxfordi;
- XIII. században: cambridge-i, padovai
- XIV. században: prágai (1348), krakkói (1364), bécsi (1365), pécsi (1367), majd az óbudai (1395).
Az egyetemek felépítése:
Az egyetemek általában 4 karból (facultas) álltak:
- Szabad Művészetek Kara:
- Általában 14-20 éves kor között jártak ide.
- A 7 Szabad művészetet tanulták
trivium: grammatika=latin nyelvtan, és ókori írók olvasása; retorika=latin beszéd és fogalmazás; dialektika (logika, vitatkozás, érvelés)
quadrívium: aritmetika=számtan; geometria= szerkesztések; asztronómia=csillagászat, egyházi ünnepek, földrajzi ismeretek; muzsika=egyházi énekek). - Tananyag: Arisztotelész, Cicero, Ptolemaiosz volt.
- A tanulmányok második éve után meg lehetett szerezni a baccalaurátust (babérkoszorús), majd a hatodik év végén a doktorátus fokozatot.
- A további karok e tanulmányok elvégzése után következhettek.
- Orvosi Kar és Jogi Kar:
- Kb. 20-25 éves kor között jártak ezekre a karokra.
- Az orvosi karon Hippokratész és Galenus kivonatos műveit tanulták.
- A jogi karon egyházjogot és világi jogot (római jog) tanítottak.
- Teológiai Kar:
- Általában felnőttfejjel, 30-36 éves korra végezték el a hallgatók.
- Ez adta a legmagasabb képesítést.
- A Bibliát és egyházi műveket (XIII. sz. után: Aquinói Szt. Tamás: Summa teologiae-t) tanították.
Az egyetem élén a rektor állt, akit a magiszterek (tanárok) választottak. Az egyes karok élén a dékán állt.
A magiszterek tandíjból (amit a diákkal kötött magánszerződés rögzített) és egyházi javadalmakból éltek (kivéve a koldulórendi tanárok).
A diákok általában nagy szegénységben éltek, kollégiumokban laktak, ugyanakkor féktelen életmódjukkal sokszor rettegésben tartották a városokat.
A skolasztika:
A klasszikus középkor tudománya a skolasztika, vagyis az a tudomány, amit az iskolában, az egyetemeken tanítottak. Legfőbb törekvése az antik (pogány) filozófia (Arisztotelész) összeegyeztetése a keresztény hitelvekkel.
Előzményei:
- A korai középkorban az egyházatyák (Szent Ágoston, Nagy Szent Gergely) műveinek tanulmányozása folyt az iskolákban.
- A XII. századra arab közvetítéssel (D-Itália, Ibériai-fsz.) újra széles körben ismertté váltak Arisztotelész munkái, továbbá a mohamedán Averroës Arisztotelész műveihez írt kommentárjai. Ezekkel újra megjelent a logika tisztelete, ugyanakkor a kételkedés és az okok keresése is.
Virágkora:
- A hit (teológia) és a tudás (filozófia és más tudományok) között a kényes egyensúlyt Aquinói Szt. Tamás (1225-74) találta meg. Fő művében a Summa teologiae-ban (A teológia foglalata) szétválasztotta az isteni kinyilatkozáson alapuló teológiát és az emberi értelemmel vizsgálódó filozófiát. Rámutatott, hogy a hit nincs ellentétben az értelemmel, sőt segítik egymást – a hit révén felismert igazságok hozzájárulnak az értelem megvilágosodásához.
Humanizmus:
A humanizmus eredetileg újfajta oktatást jelentett Itáliában a latin mellett görög nyelvet, a teológia mellett etikát, történelmet és poétikát is tanítottak.
A tudósok gondolkodásában a racionalitás és a filológiai módszerek előtérbe kerültek: pl. a Bibliát és más szövegeket elemezték, kritikával illették.
Reneszánsz:
Irodalom
- A lírában megjelentek a dallamtól független költemények.
- Felelevenítették az ókori műfajokat: epigramma, óda.
- Az epikában megszülettek a modern prózai műfajok (novella).
- Petrarca: klasszikus latinsághoz való visszatérés.
- Boccaccio: Dekameron az első újkori novelláskötet.
Zene
- Szabadabb ritmika;
- világi dal- és táncformák;
- előtérbe kerül az egyszerű énekhang, amit esetleg lanttal és billentyűs hangszerekkel kísérnek.
Állambölcselet:
