Az 1800-as évek elején a városi lakosság száma az átlagnál gyorsabban nőtt, s elérte az össznépesség 14%-át. A városok politikai szerepe – országgyűlési képviselete – mégis szerény volt, ami a városi polgárság nagy részének idegen eredetével magyarázható.
Buda, Óbuda és Pest már az 1700-as évek végén jelentősebb városnak számítottak, de ekkor még nem az ország központjaként, funkcionáltak.
1867-ben létrejött az Osztrák-Magyar Monarchia, s a magyar politikai elit egy olyan fővárost akart, amely ellensúlyozhatja Bécset méretben, jelentőségben, s pompában. Ezért tudatos városfejlesztésbe kezdtek. Ennek első lépése Buda, Pest és Óbuda egyesítése, vagyis Budapest létrehozása volt (1873).
1. Előzmények, s a fejlesztés első lépései:
– a) Buda közigazgatási központtá válik: II. József még a XVIII. század végén Pest-Budára helyeztette át a tartományi kormánynak megfelelő Helytartótanácsot, a Magyar Kamarát és a közigazgatás más fontos szerveit is, ezzel a város közigazgatási központtá vált.
– b) Pest városa oktatási központ lesz: 1770-ben, az addig Nagyszombaton működő egyetemet Pestre költöztették, (az ELTE őse).
– c) Kulturális fejlesztések: 1812-ben nyitotta meg kapuit a Nagy Német Színház pompás épülete, 3500 férőhellyel.
Bár főleg a liberális, polgárosodó középnemességre volt jellemző, akadtak a főurak között is olyanok, akik segítették a város modernizálását. József főherceg, Ferenc császár bátyja is hozzájárult ezekhez a beruházásokhoz.
– d) Széchenyi István gróf szerepe: Budapestet (e névalak is tőle származik) az ország gazdasági és szellemi központjává akarta tenni.
a) Az 1825-27-es országgyűlésen megalapította a Magyar Tudományos Akadémiát s ezzel Pest-Budát az ország szellemi központjává emelte.
b) Már Széchenyi István édesapja Széchényi Ferenc is fejlesztette a várost: ő alapította az Országos Széchényi Könyvtárat és a Magyar Nemzeti Múzeumot.
c) Széchenyi Pest-Budához próbálta kötni a nemességet: lóverseny, kaszinó.
d) A Lánchíd (az első állandó híd) építtetése. Előtte csak hajóhíd volt Pest és Buda között.
2. Fejlődés a forradalom és szabadságharc után:
a) Az ipar fejlődése:
Pest-Budán a szeszipar és a malomipar fejlődött látványosan. Ez utóbbi a Duna mentén bontakozott ki. Már 1835-ben megépült az első gőzmalom, s létrejött a Pesti Hengermalom Társaság.
b) A közlekedés fejlődése:
Az 1850-es évektől a főváros az ország közlekedési csomópontjává is vált. 1846-ban – a világ első vasútja után 21 évvel – megépült az első magyarországi vasútvonal: Pest-Vác.
Széchenyi a főváros fejlesztését fontosabbnak ítélte, ezért egy Pestről kiinduló vasúti hálózat megépítését támogatta.
A vasútépítés később is folytatódott, s – Széchenyi javaslata alapján – Magyarországon egy Budapest-központú, centrális-sugarac kiépítésű, európai szintű vasúthálózat jött létre.
c) A főváros gazdasági központ is lesz:
A vasút a gazdaság fellendülését is elősegítette, amerre a vasút haladt, a gazdaság fellendült. Budapest közlekedési csomóponttá vált, de egyben a magyar gazdaság központjává is.
d) Fokozatosan politikai központtá is válik:
A „haza bölcse”, Deák Ferenc – birtokait eladva – a budapesti Angol királynő szállodába költözött és onnan irányította a passzív ellenállást. 1848 óta az országgyűlés ismét Pesten ülésezett.
1867-ben Ferenc Józsefet is Budapesten, a Mátyás templomban koronázta meg az esztergomi érsek.
e) Kultúra:
1865 februárjában adták át a Vigadó pompás épületét, mely még az 1980-as években is kedvelt, igen elegáns szórakozóhely volt.
3. Budapest születése és világvárossá válásának legfőbb állomásai:
A kiegyezés után az önálló magyar kormány egyik legfőbb célkitűzése volt, hogy az országnak méltó fővárosa legyen, amely képes felvenni a versenyt a Monarchia addigi központjával, Béccsel. Ezért elhatározták Pest, Buda és Óbuda egyesítését Budapest néven. Az egyesített főváros 1873. november 17-én kezdte meg működését.
A kormány már 1870-ben nagy összegű kölcsönt vett fel a budapesti beruházások (Duna-part, hidak, Sugárút, Nagykörút, közraktárak) finanszírozására, s a munkálatok irányítására létrehozta a Fővárosi Közmunkák Tanácsát. Tagjai között olyan főurak is voltak, mint Andrássy Gyula miniszterelnök vagy Podmaniczky Frigyes. Az elsődleges feladata a közegészségügyi szempontból is kellő szélességű főútvonalak építtetése volt.
A technikai fejlődés rohamos volt. 1878-ban bevezették az elektromos közvilágítást, és 1881-ben telefonközpontot hoztak létre, aminek 1894-re már 700 előfizetője volt. Megjelentek a modern közlekedési eszközök, pl. villamosok.
A 19. század második felében Budapest Európa egyik leggyorsabb ütemben növekvő városa. 1870-ben még csak a 17. helyen állt az európai városok nagyságrendi rangsorában, 1900-ban pedig már a 8. helyre került. Lakosainak száma 1870-ben 270 ezer, 1910-ben pedig már 880 ezer, s a növekedés 80%-ban bevándorlásból származott.
Budapest a századfordulóra fejlettségi szintjében is elérte a nyugat-európai nagyvárosokat.
A századfordulón gyors növekedésnek indultak a fővárossal szomszédos települések is (amelyeket 1949-ben Budapesthez csatoltak), s Nagy-Budapestnek velük együtt 1910-ben már 1,1 millió lakosa volt.
Hídépítések: Még a XIX. század folyamán épült – ha a vasúti összekötő hidakat nem számoljuk – másodikként a Margit híd (1877), majd 1896-ban a Ferenc József híd (ma Szabadság híd), 1903-ban pedig a régi Erzsébet híd
Főváros centrikusság („vízfej”-effektus): A 20. század elején Európa egyetlen országában sem összpontosult olyan nagy mértékben a gazdaság modern, tőkés szektora egyetlen városban, mint Magyarország esetében Budapesten. A gyári nagyipar egyharmada (malmok, gépgyárak, nyomdák, sörgyárak) a fővárosban összpontosult. Még ennél is nagyobb volt a részesedése a nagykereskedelemben és a bankszektorban. Budapest Európa egyik malomipari központjává vált.
Az 1890-es években vált teljessé az urbanisztikai (városi) infrastruktúra (vízvezeték, csatornázás, villamos vasút, földalatti), a 20. század elején pedig nagyarányú fővárosi és állami lakásépítkezések enyhítették a lakáshiányt
3. 2. A Millennium főbb eseményei.
A Millennium évfordulója igen nagy hatással volt a város fejlődésére. Erre készülve számtalan fejlesztést hajtottak végre. Magyarország 1896-ban ünnepelte a honfoglalás ezeréves évfordulóját. Az ünnepségsorozat 1896. május 2-án vette kezdetét, amikor a király a Városligetben megnyitotta az ezredévi kiállítást.
Ős-Budavár építése, felavatták a Műcsarnokot.
Az ezredévi ünnepi felvonulás alkalmával lovas bandériumok vonultak a Vérmezőről a Várba, majd onnan az Országháza elé. Erről az eseményről készült az első magyarországi mozgó filmfelvétel, a legelső filmhíradó.
A millenniumon lehetett léghajózni – ez nagy szenzációnak számított..
Megnyitották a Millenniumi Földalatti Vasútat (Kisföldalatti), ami az Andrássy út alatt halad, az akkori hossza közel 4 kilométer volt. Ez volt az európai kontinens első földalattija, az első metró a világon a londoni volt.
Október 4-én megnyitották az Iparművészeti Múzeumot, amit Lechner Ödön tervezett.
Egyéb vívmányok/épületek: Vajdahunyad vára a Városligetben, a Vígszínház, a Ferenc József-híd.
Az Országház (1885-1904 között készült) épülete ekkor már épülőben volt, 1904-re készült el.
Budapest ilyen mértékű fejlődésének árnyoldalai is voltak. Amíg a főváros felzárkózott a fejlett nyugathoz, addig az ország többi része nem tudott ezzel lépést tartani. Az ország „vízfejűvé” vált, a főváros és a vidék gazdasági fejlettsége közötti különbségek egy alá-fölé rendeltségi viszonyt alakítottak ki, amit napjainkig sem sikerült megszüntetni.
Trianont követően ez a probléma még súlyosabbá vált.
A főváros fejlesztése, alapvetően logikus és jó döntés volt. Ugyanis méretben egy történelmi Magyarországgal, 325 000 négyzetkilométeres ország területtel számolt. Trianont és az elcsatolásokat nem lehetett előre látni. Az ország fejlődésében, nem csupán Budapest fejlődésében, meghatározó jelentőségű volt az 1867-1918 közötti korszak (dualizmus). Ha a fejlődés 1918 után tovább tarthatott volna (ha nincs trianon), akkor az ország Közép-Európa vezető gazdasági erejévé vált volna.