VÖRÖSMARTY: A VÉN CIGÁNY

A költő utolsó befejezett költeménye. A „megrendült agyú” költő nem egészen világos alkotásának tekintették.

Műfaja: rapszódia – szenvedélyes hangú, csapongó, felfokozott lelki tartalmak kifejezésére

alkalmas költemény, melyet kötetlen szerkezet, töredezett gondolatiság

jellemez.

Alapkérdése: mit tehet a költő, mi a művészet szerepe egy olyan korban, amely elvárja a vi-

gasznyújtást a vigasztalan helyzetben. S amelyben ugyanakkor lehetetlen a

vátesz-költői hagyomány folytatása.

Cím: vény cigány – olyan zenész, aki muzsikájával elfeledteti a gondot.

Bordal-keret: az 1. vsz. és a visszatérő refrén – sírva vigadás hangulatát idézi.

Vén cigány = az idősödő költő. Önmegszólítás – önfelszólítás

Emberi történelem körforgásos menete – szükségszerűen jobbnak kell jönnie.

A vén cigány az utolsó nagy erőfeszítésre próbálja sarkallni önmagát, ehhez felül kell kerekednie a gondokon.

2-3. vsz.: merész képsor

4-5. vsz.: auditív hatások, akusztikai elemek → kísértetiesség, bizonytalanság félelme

nemzeti és emberi tragédiák

saját kora rettenete‌ ║ bibliai és mitológiai tragédiák

6. vsz.: térbeli távolodás

bizakodás

7. vsz.: az örök béke próféciája

megváltozik a refrén