A pedagógusszerep
A pedagógusszerep a foglalkozási szerepek közé tartozik. Sok, kulturálisan és társadalmilag előírt viselkedés jellemzi. A pedagógusokkal szemben a szülők, gyerekek, a fenntartó, de a szélesebb társadalmi közeg is szerepelvárásokat fogalmaz meg. Ha ezek nincsenek összhangban, az megnehezítheti a szereppel való azonosulást, illetve a szerepnek megfelelő viselkedést. A mai pedagógusok azzal szembesülhetnek, hogy szerepeik bővültek, hiszen a nevelés és oktatás mellett ma már a fejlesztő, tanácsadó, animátor, adminisztrátor szerep is elvárt.
Gyakran foglalkozunk azzal a kérdéssel, ki a jó pedagógus. Három fő tényezőt emelhetünk ki:
- Intellektuális viselkedés: A tárgyi tudás mellett lényeges az adott korosztály, a gyermekcsoportok működésének ismerete, ami pedagógiai, pszichológiai tudást is feltételez. A szakmai tudás mellett meghatározó a pedagógus kommunikációja.
- Módszertan: A nevelés és oktatás sikeressége azon is múlik, hogy egy-egy tananyagot, feladattípust a pedagógus milyen módszerrel sajátíttatja el, hogyan szervezi a foglakozást vagy a tanórát, hogyan kezeli a társas helyzetből fakadó problémákat.
- Személyiség: Az ideális pedagógusnak gyakran ellentmondó tulajdonságokkal és képességekkel kell rendelkeznie, szinte végtelen a lista. A legfontosabbak: alkalmas-e modellnek, elég szuggesztív-e, vannak-e színészi képességei (tanítás átadási folyamat), hogyan kezeli a konfliktusokat és az agressziót, milyen értékeket és normákat képvisel, mennyire lelkes és motivált, milyen vezető. Emellett a jó pedagógus érett személyiség.
Az érett személyiség
Az érett személyiség két legfőbb jellemzője: belső kontrollal rendelkezik (ismeri önmagát, ura önmagának, elvégzi a feladatait), és kézben tartja a kapcsolatait (képes építő módon túllépni önmagán):
- Belső kontroll elemei:
- Éntudatosság – ismeri magát, de nem veszik el önmagában:
- Erősségeit és gyengeségeit ismeri
- Érti érzelmei okait, ki tudja fejezni, ismeri hatásait
- Reális az énkép, érti és elfogadja magát
- Önkontroll – pozitív önkontroll szemben a negatívval:
- Megbízható
- Uralkodik érzelmein, destruktív indulatain
- Jól küzd meg a stresszel
- Rugalmas
- Cselekvés – inkább cselekvő, mint szemlélő:
- Vannak életcéljai, és tesz is az elérésükért
- Felelősséget vállal a tetteiért
- Sikeresen oldja meg a problémáit
- Állhatatos az akadályok leküzdésében
Kapcsolatok irányításának elemei:
- Empátia:
- Aktív és előítéletektől mentes
- Igyekszik megérteni a másikat, és ezt kommunikálja is felé
- Gyakran megérzi mások gondjait, szükségleteit
- Kommunikáció:
- Mondanivalóját a lehető legérthetőbben fejezi ki
- Törekszik a nézeteltérések megbeszélésére, megoldás találására
- Személyközi kapcsolatok:
- Közeli kapcsolatokban felelősen vesz részt
- Nyitott a befolyásolásra (befolyásol és őt is befolyásolják), de csak akkor, ha nem gyakorol másokra és rá sem gyakorolnak kényszert
- Tágabb környezet:
- Van kialakult világképe
- Társadalmi felelősségérzet jellemzi
A pedagógus kommunikációja
A pedagógus a nyelvhasználatával is modellt nyújt a gyerekeknek, akik a nyelvelsajátítás érzékeny periódusában vannak. Mivel a gyerek a nap nagy részét óvodában tölti, utánzással, azonosulással tanul, alapvető fontosságú, hogy az óvópedagógus milyen nyelvi – kommunikációs mintát ad. Például a nyelvhelyességi hibával beszélő óvópedagógusok a gyerekek nyelvhasználatába is átültetik a hibákat, és nagyon nehezen lehet „visszaállítani” a helyes beszédet.
A kommunikáció során figyelembe kell venni a gyerek nyelvi fejlődését, fontos tudni, hogy mit ért meg a gyerek, mit tud kifejezni és mit nem. Az óvópedagógus a kommunikációjában legyen lényegre törő, konkrétan és világosan fogalmazza meg mondandóját. A kommunikáció dinamikus kétirányú folyamat, ezért fontosak a gyerek viselkedésére adott visszajelzések. A visszajelzések megerősítik a kívánt viselkedést, de mintát is adnak a kommunikációra. A visszajelzések gyakori formája a dicséret. A dicséret hatékonysága több tényezőtől is függ: a gyerek személyiségétől, a helyzet vagy a feladat sajátosságaitól. A hatásos dicséret jellemzői:
- Konkrét viselkedésre vonatkozik
- Következetesen alkalmazott
- Gyakoriságát a helyzet és a gyerek sajátosságai határozzák meg
- A gyerek korábbi teljesítménye a támpont
- Hangsúlyozza a fejlődést, de nem csak a teljesítményre, hanem az erőfeszítésre is vonatkozik
- Spontán, hiteles, változatos
- A gyerek saját képességeinek, erőfeszítésének, munkájának tudja be a dicséretet
- A gyerek viselkedése van a fókuszban, nem az, aki mondja
A negatív visszajelzés (szidás) esetében is lényeges kiemelni, hogy a viselkedést minősítsük és ne magát a gyerek személyiségét. A személyiségre tett negatív utalásokként működhetnek. Fontos, hogy a negatív visszajelzést a viselkedés után közvetlenül adja a pedagógus, mert később a gyerek már nem tudja összekötni a helyzettel. Az is fontos, hogy a gyereknek azt is elmondja, hogy mit várt volna a helytelen viselkedés helyett, (nyújtson nekik alternatívát).