Szakaszolás
Widlöcher (1984)
Három jelentősebb periódust különböztetünk meg:
1-3 év: Firka korszak
Elsődlegesen a mozgás és a nyomhagyás öröme dominál.
3-9 év: Képzeletszerű rajzolás vagy intellektuális realizmus
Forma és alakábrázolás, kompozíciós ábrázolás sokszínű
szakasza.
A rajzi tevékenység csúcspontja, melyben a képzeletvezérelt és szimbolikus gondolkodás központi szerepet kap. A rajz a közlés eszköze, képi nyelv.
9-15 év: Természetszerű (jelenségszerű) ábrázolás vagy
szemléleti realizmus
A gyermek a dolgok leképezését, grafikai megjelenítését a külső valóságnak rendeli alá.
A rajz képi nyelv funkciója megszűnik.
Firka korszak (1-3 év)
A rajzfejlődés kezdeti éveiben döntő, meghatározó szerepe van a környezet jutalmazó, ösztönző szerepének. (pl.: testvér)
Az első ceruzafogás két szempontból is nagy élmény:
nyomot hagy, valami láthatót hoz létre élvezetes maga a mozgás, a mozgás öröme
Ebből következően az első hetekben, hónapokban pozitív érzelmi megnyilvánulásokkal kíséri a rajzi tevékenységet.
Firka korszak nagy részére jellemző a „kéz vezérli a szemet” elv, tehát minden a mozgás örömének van alárendelve. (kifut a papíron → a szándékosság itt még nincsen jelen)
Tulajdonképpen a rajzolás alapelemeit tanulja meg és gyakorolja be a gyermek.
Kezdetleges alakrajzolás:
A gyermek uralja a papírt, „szem vezérli a kezet”.
Ábrázolásában egyre nagyobb szerep jut tudatosságnak, szándékosságnak a véletlenszerűség mellett.
A formákat megnevezi, a jelentésadás a 2-3 éves korszak nyelvi tapasztalatával hozható összefüggésbe („mi ez” korszak).
A vonalak közül előbb jelennek meg az ívek, mint az egyenesek
Fontos jellemző a sémák kialakulása, kedvenc formáit sorozatszerűen rajzolja. A gyermek számára örömet jelent az egész lapot telerajzolni nappal, autóval, emberrel.
Képzeletszerű rajzolás vagy intellektuális realizmus (3-9 év)
A rajzolás igazi nagy korszaka, a gyermekek a játék mellett a rajzolásban lelik örömüket.
Ebben a korszakban a rajz „képi nyelv”, ami sok mindent elmond a rajzolóról és a szándékairól.
Ebben a korszakban a gyermeki fantáziát nem korlátozzák sablonok, nem köti a valóság.
- 6-7 éves korig jellemző, hogy ami a gyermek számára érzelmileg fontos (pozitív és negatív is), azt részletesen kidolgozza, elnagyoltan veti papírra.
- Az egocentrikus gondolkodás jól nyomon követhető a rajzokban 5-7 éves kora között: „ez az én házam, ez az én kutyám”, illetve önmaga középpontbeli, felnagyított ábrázolása.
- Díszítettség, túldíszítettség, részletekkel való túlzsúfoltság.
- Nem törődnek az irányokkal (kiterített kép).
- Juxtapozíció (4-5 éves korig): mindent rádobál a képre ami az eszébe jut „összedobált elemekből kialakul az egész”
- Kompozíció (5 éves kortól) : egységes témakört rajzol le a gyermek minél egységesebb a kompozíció, annál érettebb a gyermek
- A gyermek meghúzza az alapvonalat: van elől, hátul, alul, felül perspektívaábrázolás kezdete
- Egy rajzi folyamatban rajzolnak, nem szakítják félbe, ha csak félig készül el akkor sem tér vissza hozzá.
- Mozgást még nem képesek ábrázolni.
- Fontos jellemvonás ebben a korszakban a sémák alkalmazása, az alakokleegyszerűsítése, pl. emberi és állati fej egyforma.
- Határozott, biztos vonalvezetés. Egy vonalhúzással bonyolultabb formákat, alakokat is megrajzol. Nem korrigálja rajzait, elégedett velük. Utánozni, másolni, még egyszer ua. lerajzolni nem szeretnek.
Természetszerű ábrázolás vagy szemléleti realizmus (9-15 év)
- A gyermek gondolkodásában egyre jelentősebb szerepet játszik az objektív valóság, a fantázia szerepe pedig csökken.
- Most már valóban azt akarja ábrázolni, amit, s ahogyan lát.
- 8-9 éves korban eltűnik az egocentrikus gondolkodás (pl.: családrajz)
- Kedvelt tevékenységgé válik a másolás, utánzás.
- A rajz többé már nem gyermeknyelv.
- A rajzolási folyamatban is van változás:
- Eddigi határozott ábrázolás helyett sokat korrigál, javít, gyakran elégedetlen a munkájával, a radírozás időszaka.
- Az iskolai elvárások erősen hatnak, felerősítik az önkorrekciós folyamatokat.
- Önkontroll, önkritika erősödése → elégedetlenség → 12-14 évesen sokan felhagynak rajzolással
- Egy–egy témán napokig, hetekig dolgozik a gyermek.
Ennek a korszaknak a sajátosságai:
- A pontos részletezés az egész korszakra jellemző
- Sematikus részletezés → megtanult sémák használata (magunktól)
- Természetszerű részletezés → egyéniesített kivitelezés (megtanulható)
- Individualizáló részletezés → érzelmi hangulatot is kifejezi (nem tanulható)
A 10. életév környékén a távlat helyes ábrázolása
fokozatosan jelenik meg
☺ nagy szerep az iskolai oktatásnak
☺ megjelenik a takarás, elkülönül a talajszint és az ég
☺ a távlat nagyságrendekkel való kifejezése
- A mozgásábrázolás
☺ Az alakok mozgatása ebben a korszakban válik általánossá
☺ Nem csak ízületekben mozgatja az alakokat, kifejező testtartást is kapnak. (pl.: száguldó lovak)
- 10 éves kor felett fejlődik a színharmónia iránti
érzékenység
☺ A harsány, erőteljes színezés megszűnik, tudatosabban alkalmazzák a színeket
☺ Egyre gyakrabban grafittal való rajzolás, árnyékolás
- A másolás
☺ A minták lemásolásához való kedv kialakulása
☺ Sokszor másolópapírral kopíroznak dolgokat, kidolgozzák és mint saját alkotásukat mutatják be
☺ Ezek a munkák a díszítés és kivitelezés sokoldalúságát tökéletesítik.