▪ család: elsődleges szocializációs színtér – társas fejlődés; a családi értékek normák, szokások, hagyományok elsajátítása, a társadalomba való beilleszkedés alapvető szabályainak, viselkedésének, magatartásának megismerése, elsajátítása
- korai életszakasztól kezdve hat a fejlődő gyermekre, ami lehet spontán, nem tudatos, a család életviszonyaiból adódóan, és lehet tudatosan irányított nevelési folyamat
- érzelmi és viselkedési modellekkel alakítja a személyiséget
- hosszan tartó hatása van
- biztosítja az éréshez és fejlődéshez szükséges biológiai és gondozási feltételeket
- meghatározott magatartási és szerepmintákat közvetít
- segíti a személyes én kibontakozását, a személyiség megalapozását és differenciálódásának folyamatát
- „közvetítő rendszer” egyén és társadalom között
- megtanulja a szerepek státuszértékét, felelősséget a magasabb státuszokban, elsajátít jogokat, kötelességeket, szolidaritást, kölcsönösséget, a csoporttagság motívumait (vonzás-taszítás), szokásokat, viselkedéskultúrát
▪ óvoda és iskola: másodlagos szocializációs színterek; tanulási helyek, az ehhez kapcsolódó speciális elvárásokat az intézmények közvetítik; előtérbe kerül az adottságok kifejlesztése, feladatteljesítés megtanulása, információáradat, élmények befogadása, feldolgozása
- növekszik a kortárscsoportok hatása
- kapcsolatokat megvalósító kommunikációs eszközök között első helyen áll a nyelv
- a gyermek aktivitását, érdeklődését, kezdeményezőkészségét a személyes kapcsolatok befolyásolják, szabályozzák
- az aktivitás, az ön és környezet alakító képességek interperszonális erőtérben bontakoznak ki
- a társadalmi tér keretet, feltételeket és mintát ad a gyermek társas, majd társadalmi lénnyé fejlődésének
▪ egyéb társadalmi intézmények: harmadlagos színterek; szórakozás, kikapcsolódás, sport, politika, az ezekhez kapcsolódó elvárások elsajátítása. Az egyén többnyire maga választ az ehhez tartozó területek között (életkor befolyásolhatja a választás szabadságát).
A társadalom és a család kapcsolatrendszere:
- különböző társadalmakban a családformák eléggé változatosak
- a gyermekek szocializációjában semmilyen intézmény nem képes a családot helyettesíteni
- magyar társadalom többsége a családra vonatkozó hagyományos értékeket fogadja el
- adott társadalom tagjainak a társadalom viselkedési szabályait és normáit kell követni, különben nem valósul meg az együttműködés (jogi, erkölcsi szabályok)
Az értékek és a normák átörökítése:
- egy adott társadalomban ellentmondásban lehetnek a normák
- a társadalom változásával a normák is változnak
- különböző társadalmak eltérő normákat fogadnak el
- a norma nem feltétlenül előnyös az adott társadalom számára
- a normák változnak, ezzel a viselkedések megítélése is
- az értékek kulturális alapelvek, kifejezik, hogy az adott társadalom mit tart jónak vagy rossznak
- adott társadalomban a családok a társadalom normáihoz és értékeihez igazodnak
A kortársak szerepe a szocializációban: közösségbe kerüléssel kezdődik, és egyre erőteljesebben nyilvánul meg
- különböző családok szokásai, hagyományai „találkoznak”
- kortársak normái, értékei eltérhetnek – nézetkülönbségek, konfliktusok forrása
Az oktatás fogalma:
Minőségügyi kör a céloktól az eredményekig
Az oktatás célja:
Követelményrendszerek és központi oktatási programok szabályozzák. A nevelők és diákok részéről jelentősen eltérhetnek. Lehetnek általános, közvetlen, társadalmi, iskolatípusra, pedagógiai gyakorlatra vonatkozó célok.
A tanítás-tanulás folyamata: minden esetben egy interaktív, interperszonális folyamat, melyben egyenlő szereplőként kell, hogy részt vegyen a tanár és a tanuló, bár közöttük a hangsúly eltolódhat:
- tanárközpontú tanítási-tanulási folyamat: a tanításon van a hangsúly előadás, magyarázat formájában, vizuális elemekkel, szemléltető eszközökkel kiegészítve. A tanuló a befogadó, általában inaktív résztvevő
- tanulóközpontú tanítási-tanulási folyamat: a tanulás a domináns, a tanár a passzív résztvevő, háttérből menedzseli a tanulók tevékenységét, szerepe a tanulási környezet megteremtése és fenntartása. Felfedezéses, kutatási, oktatási módszerek az elsődlegesek
- kombinált tanítás: az előző két módszer kombinációja, a témakör és a tanulók felkészültsége határozza meg, hogy mikor melyik alkalmazható
Az oktatás módszerei:
Az oktatási folyamat állandó, ismétlődő összetevői, a tanár és a tanuló tevékenységének részei, amelyek különböző célok érdekében, eltérő stratégiákba szerveződve kerülnek alkalmazásra. Feladat- illetve tevékenységorientáltak
Pl. előadás, magyarázat, elbeszélés, tanulók kiselőadása, megbeszélés, vita, szemléltetés, projektmódszer, kooperatív módszer, szimuláció, szerepjáték, játék, házi feladat, gyakorlás, ismétlés, ellenőrzés, értékelés
Az oktatási módszerek megválasztásának szempontjai:
- megválasztása a pedagógus kompetenciája
- nevelés-oktatás célja, tartalma
- tanár személyisége
- életkori sajátosságok, egyéni képességek
- az órák típusa (pl. összefoglaló, számon kérő)
- tantárgyi sajátosságok
- a rendelkezésre álló idő
- a csoport létszáma
- tárgyi és személyi feltételek
Az oktatás szervezeti és munkaformái:
Szervezeti formái:
- osztály: megközelítőleg azonos életkorú tanulók csoportba szervezése, adott tanév tananyagának együttes elsajátítása. Továbblépés feltétele a minimális követelmények teljesítése. Alternatív iskolákban nem az életkor a szervezés alapja, hanem lehet nevelési problémák, személyiségvonások, életmódbeli sajátosságok, hasonló teljesítmény, stb.
- tanulmányi kirándulás: elméleti ismeretek alkalmazása a gyakorlatban, tapasztalatok, élmények gyűjtése
- szakkör: azonos érdeklődésű tanulók tanórán kívüli foglalkozása
- korrepetálás: gyengébb teljesítményű tanulók segítése, a hiányosságok pótlása
- napközi, tanulószoba: óvoda, illetve tanítási időn kívüli iskolai felügyelet, házi feladatok elkészítése
Munkaformák:
- frontális oktatás
- csoportmunka
- egyéni munka